Hol Eszünk

Ma otthon akartam enni, mert édesanyám főzött, de amikor a Lövőház utcán sétáltam, megpillantottam a napi ajánlat főételét: pesztós csirkecombfilé rukkolás burgonyapürével. E mennyei fogás láttára rögtön összefutott a számban a nyál és azonnal beültem az étterembe. Na de a főételről majd később, először kezdjük az előétellel: padlizsánkrém piritóssal. A tálalás meglepett: friss zöldségek, kis szójaszósz és a piritós, mindez ízlésesen elrendezve (ne feledjük el, hogy egy 990 forintos menüről van szó!). A piritós már picit megszáradt, de a padlizsánkrém nagyon ízlett, elégedett voltam. A főételt már nagyon vártam, nem is okozott csalódást. Bár a burgonyapüréből kimaradt a rukkola, így is megfelelt, a pesztó pedig kellemesen ízesítette az optimálisan átsült csirkecombot. Nagyon finom volt a sütéskor keletkezett szósz, ami sajnos csak jelzésértékű volt a csirkecomb mellett. Ez a krumplipürével összekeverve kisebbfajta gasztronómiai élménnyel szolgált, kár, hogy ilyen kevés volt a szószból. Ezután egy kis adag somlói galuskát hoztak, amiről már elfelejtettem képet készíteni. Ez annak ellenére, hogy a fél fogamra se volt elég, felülmúlta az elvárásaimat: kifejezetten finom volt, a piskóta jóízű, a csokoládéöntet nem volt túl édes és szerencsére a tejszínhabbal sem vadultak meg. A desszert mérete volt az első jel arra, hogy az étteremnek viszonylag kevés pénzből kell gazdálkodnia, ennek ellenére (ismét) rendkívül elégedetten távoztam.

Összegzés:
Íz: 8/10
Tálalás: 7/10
Környezet: 7/10
Ár/érték-arány: 9/10

Ma Tapolcán volt dolgom és a több, mint kétórás autóút után már majdnem kiesett a szemem az éhségtől, ezért kénytelen voltam betérni az első olyan étterembe, ahol a pincéreken kívűl más is tartózkodott, ez pedig a Peppino pizzéria volt. Mivel olyan éhes voltam, hogy nagyon, nem tanulmányoztam túl sokáig az étlapot, hevesen ráböktem a cipós fokhagymakrémlevesre (hogy a cipót is felfalhassam) és a pizza alla diavola-ra. 

Szerencsére a levest viszonylag gyorsan kihozták, ezzel szenvedésemnek végre véget vetve. A leves túl jó ugyan nem volt, de a célnak tökéletesen megfelelt: íze nem volt túl karakteres, gyorsan belapátoltam. 

A főételre már jobban tudtam koncentrálni, de sajnos az sem volt az igazi. A mérettel ugyan nem volt probléma, a feltétek minőségével viszont annál inkább: a szalámiról már látásból megállapítottam, hogy az legfeljebb szendvicsbe jó, pizzára nem igazán. A sajt se volt jobb. A legfőbb problémám viszont a csípős hiánya volt. A diavolán vagy az olaszkolbász szokott egyhén csípni vagy pepperonival kompenzálják, ha nem csípős rajta a szalámi. Itt sajnos egyik se volt fellelhető. A pizza tésztája ugyanakkor ízre és átsütöttségre nem volt rossz, bár lehetett volna (sokkal)vékonyabb is.

Az ebéd fénypontja az volt, amikor kihozták a számlát: a levesért 790-, a pizzáért pedig 990 forintot gondoltak elkérni, ennyit bőven tud :)

Összegzés:
Íz: 5/10
Tálalás: 6/10
Környezet: 6/10
Ár/érték-arány: 7/10

 Régóta szerettem volna elmenni az Arriba-ba, de eddig csak egy éttermük volt Pesten és úgy hozta a sors, hogy sosem jártam arrafelé, amikor éhes voltam. Na de ma... Kaptam egy mms-t a barátomtól, ahogyan büszkén kortyolgat egy számomra ismeretlen mexikói sört. Egyből  felhívtam, hogy merre van és így kötöttem ki a nemrég nyílt Széna téri Arriba-ban. Az étterem nem túl nagy, a falak vidám szinű rajzokkal és szöveggekel vannak telerajzolva, a bútorok is nagyon tarkák. Elsőre kicsit zavart, de aztán hozzá tudtam szokni a színkavalkádhoz.

Miután megszoktam a környezetet, a pulthoz fáradtam. Mexikói téren nem vagyok valami zoral, ezért először elmagyaráztattam magamnak, hogy mi a különbség a burrito meg a taco között. De úgy látszik sok ilyen egyszerű paraszt gyerek van, mint én, ezért rajozltak egy méretes rajzot a falra, ami ezt elmagyarázza:

Egyedül a quesadilla-t ismerem, mert azt már ettem egy párszor  a T.G.I.-ban 4000-ért. Itt szerencsére azért jelentösen olcsóbb (1280-). Végül is egy burrito-t ettem amit kb. úgy kellett összeállítgatnom mint egy subway-szendót: Ebből is van nagy és kicsi, csak éppenségel mexikói cuccokkal lehet felturbózni (fekete bab, rizs, avokádókrém, salsa, jalapeno paprika...). Én egy nagyot ettem, ami tényleg nagy adag, jól is laktam vele. Köretként pár szem nachos-t adnak hozzá, ez csak jelzésértékű volt. 1380 forint szerintem nem különösebben jó ár, de átverve sem éreztem magam. Mondjuk az import 0,33-as mexikói sörökért 950-et gondolnak elkérni, ami elég sok. A barátommal még kettédobtunk egy 6 darabos sajttal rántott Jalapeno paprikát, amihez adtak valamilyen nagyon jó szószt. Finom volt, de lehetett volna csípősebb és 990-ért adhattak volna nyugodtan 12 darabot, mert a fél fogamra sem volt elég.

Összegzés: Nekem tetsztik a magyar alapítású mexikói gyorsétterem elképzelése. Egy picit lehetne olcsóbb, de biztos, hogy eggyel jobb kaját kapunk itt, mint a mekiben. 

Íz: 7/10
Tálalás: 6/10
Környezet: 7/10
Ár/érték-arány: 6/10

Ja és ingyenes házhozszállítás is van. Néha lehet, hogy pizza helyett inkább ezt fogok rendelni. 

 Húsvétkor nem megyünk étterembe, mert nem vagyunk parasztok, hanem családi vacsorával ünneplünk. Mára csak ennyit, a képek magukért beszélnek:

Tegnap este sikerült durván kiviselkedni magamat az éjszakában, ami mindenki tudja milyen következményekkel jár. Ma reggel olyan rosszul voltam, hogy a sajat halálomat kivántam a szenvedés helyett. Mivel körülbelül hetente egyszer azért el szoktam intézni magamat, ezért az évek során már rengetegszer voltam rosszul az alkoholizálás másnapján. De hála a jó istennek van valami, ami tud segíteni:

EL KELL MENNI a VI. kerület Szobi utcában talalható Parázs presszóba, mert nagyon sokat segít. A helynek van egy enyhe alteros beütése, a dizájnt nem nagyon tudom hova tenni és általában mindig valami fura zene megy, de erre az étkezés elején nem tudtam odafigyelni, mert olyan rosszul voltam. A szenvedés enyhítésének legelső lépése egy pohár hidegen csapolt Hoegaarden. Ezt álltalában 20-30 másodperc alatt el is fogyasztom, mert nagyon jól esik ilyenkor a hideg ital és az alkohol okozta kiszáradas érzetét is enyhíti.

2. lépésként egy Tom Yum Koong-ot szoktam rendelni. Ez az egyik leghíresebb Thai étel, ami egy csípősen, enyhén citromosan elkészített rákokkal teletömött csodaleves. Aki nem szereti a rákot, kérheti csirkével vagy tenger gyümölcseivel is. Már az első kanál után sokkal jobban érzi magát ez ember és mivel jó nagy adagot is adnak az elixírből, elfogyasztása után visszatér az ember életkedve. 

3. lépésben - mivel a leves után már megjön az étvágyam - valamilyen főételt szoktam kérni. Szerintem senki sem szokott itt magyar ételet rendelni, mert aki azt akar enni az nem ide fog jönni. Azért van az is az étlapon, de fogalmam sincs, hogy jól csinalják-e, mert itt kivétel nélkül mindig Thai kajat szoktunk enni. Ma egy Mix Tempurát ettem, ami rákokból, tintahalkarikákból és zöldségekből áll, amiket egy tempura-rántásban megsütnek. Ez is jó nagy adag, az utolsó falatakot már nehézkesen tudtam megenni.

Összegzés:
Íz: 9/10
Tálalás: 6/10
Környezet: 7/10
Ár/érték-arány: 6/10

Ma a Jam Pub-ban ebédeltem.
Az ebéd menü ajánlatban kétféle előétel, háromféle főétel közül lehet választani, desszertet nem választhatunk, abból mindig csak egyféle van.
Előételként a hideg meggylevesre esett a választásom, amit friss mentalevéllel bolondítottak meg. Kinézetre nem volt túl vonzó a leves, de az íze és a mennyisége is abszolút rendben volt, a menta pedig ügyesen frissítette fel az egyébként elég unalmas ízvilágot.
Főételként ricotta sajtos, paradicsomosan elkészített gnocchit hozott az egyébként kifejezetten kedves és flottul kiszolgáló pincérnő. Az étel mennyiségével nem volt baj, a tálalás azonban nem tetszett. Az ételnek enyhén csipős utóíze volt, ez nekem kifejezetten jól esett, a gnocchi puha volt, de nem volt túlfőzve, a sajtos szósz viszont elég semleges volt.
Ezután mákos nudli jött forró meggymártással. Ez volt ma az egyetlen étel, amivel nem voltam teljesen kibékülve: mák csak jelzésértékű mennyiségben volt az ételben, ezzel szemben a meggyes mártás túl édes volt, túl tolakodó. Az adaggal most sem volt baj, de a desszert íze nekem nem jött be.

Azt még érdemes elmondani, hogy az ebéd menühöz jár egy kancsó szódavíz, szóval 990ft-ért egy valódi low-budget ebédet kapunk. Most a szép időt kiélvezve a teraszon ettem, ami kellemes, viszont a Lövőház utca forgalma miatt picit túl hangos, de erről az étterem természetesen nem tehet.

Összegzés:
Íz: 6/10
Tálalás: 4/10
Környezet: 7/10
Ár/érték-arány: 9/10

Ma a Rózsakert bevásárlóközpontban ebédeltünk. Az első emeleten található keleti étteremben rendszeresen meg szoktunk fordulni. Választásunk szinte mindig a gyros tálra esik, ez most sem történt másképp. Az adag emberes méretű volt, a csirkehúst és a pitát is frissen sütötték át, mindkettő fűszerezése kellemes volt. Köretként többféle rizs és saláta közül lehet választani: én sárfányos rizzsel és csipős káposztasalátával ettem, ezek is kifogástalanok voltak, különösen ízlett a pita, szokatlan ugyanis, hogy ilyen igényes pitával találkozzon az ember.

Az étel tálalása ízléses volt, a joghurtos- és a csipős szósz is kellemesen összekeveredett a hússal, nem volt eláztatva, remek összhangot teremtett. A gyros tál ára 1500ft, ez a konkurenciához képest sem kevés, viszont a minőségi alapanyagok miatt talán megbocsájtható. Gyrosról még biztos fogtok olvasni, ugyanis a kedvenceim közé tartozik :)

Összesítés:
Íz: 9/10
Tálalás: 8/10
Környezet: 7/10
Ár/érték-arány: 6/10