Ma Tapolcán volt dolgom és a több, mint kétórás autóút után már majdnem kiesett a szemem az éhségtől, ezért kénytelen voltam betérni az első olyan étterembe, ahol a pincéreken kívűl más is tartózkodott, ez pedig a Peppino pizzéria volt. Mivel olyan éhes voltam, hogy nagyon, nem tanulmányoztam túl sokáig az étlapot, hevesen ráböktem a cipós fokhagymakrémlevesre (hogy a cipót is felfalhassam) és a pizza alla diavola-ra.
Szerencsére a levest viszonylag gyorsan kihozták, ezzel szenvedésemnek végre véget vetve. A leves túl jó ugyan nem volt, de a célnak tökéletesen megfelelt: íze nem volt túl karakteres, gyorsan belapátoltam. 
A főételre már jobban tudtam koncentrálni, de sajnos az sem volt az igazi. A mérettel ugyan nem volt probléma, a feltétek minőségével viszont annál inkább: a szalámiról már látásból megállapítottam, hogy az legfeljebb szendvicsbe jó, pizzára nem igazán. A sajt se volt jobb. A legfőbb problémám viszont a csípős hiánya volt. A diavolán vagy az olaszkolbász szokott egyhén csípni vagy pepperonival kompenzálják, ha nem csípős rajta a szalámi. Itt sajnos egyik se volt fellelhető. A pizza tésztája ugyanakkor ízre és átsütöttségre nem volt rossz, bár lehetett volna (sokkal)vékonyabb is.
Az ebéd fénypontja az volt, amikor kihozták a számlát: a levesért 790-, a pizzáért pedig 990 forintot gondoltak elkérni, ennyit bőven tud :)
Összegzés:
Íz: 5/10
Tálalás: 6/10
Környezet: 6/10
Ár/érték-arány: 7/10
